Lövéte: a só és a múlt

Sópástya, Sóhíd, sóház, sósvíz
A Kis-Homoród folyását követő 132. számú megyei úton tovább gyalogolva, át a  Pósfalu és Újfalu falurészeken, s magunk mögött hagyva a Kutyadomb oldalában zöldellő akácost, csakhamar elérjük Lövéte régi belterületének határát. Az Égei utca és a Fő út találkozásánál, jobb felől van ma Lövéte piaca, ahol szombatonként a hetivásárt tartják. Ha balra térünk, Sópástya felé, áthaladva a Homoród vize felett a Sóhídon, pár lépés után szemünkbe ötlik a község híres-nevezetes, többszázéves sóskútja, amely nemcsak a helybelieket, hanem a környékbeli települések lakóit is ellátja ősidők óta az ételkészítés fontos kiegészítőjével, a sóval, jobban mondva sósvízzel.

Ezt elsősorban ízesítéshez, valamint a savanyúság, sajt és a szalonna tartósításához használják. A mintegy 3 méter mélységű kút falát az öregek elmondása szerint egyetlen méretes cserefából faragták ki. Föléje, a XVIII. században (amikor a só állami monopólium lett) különleges fazárral ellátott, négyszög alaprajzú sóház épült, amely azonban a XIX. század hatvanas éveiben leégett. Erre a mai sóház ajtájának szemöldökfáján olvasható felirat is emlékezteti a belépőt: AZ 1866-DIK ÉVBEN TŰZ ÁLTAL EL POSZTULT. JULIUS 3-DIKÁN. Régebb minden háznál volt a sósvíz szállítására alkalmas hordó, vagy a nép nevezete szerint “sóscsobán”. Ez a 40 – 60 literes, két fülű hordó, amely leginkább egy lefelé szélesedő cseberhez hasonlított, fenyőfából készült mogyorófaabronccsal. Ma ezek helyett legtöbben műanyaghordót használnak, de a kútból a sósvizet még mindig a fából készült meregető “kártyákkal” merítik.  Sósvízért ma hétfőn reggel, szerdán délután, és pénteken reggel lehet menni. Az 1997-ben újrafödött sóház kulcsait a közelében lakó Lázár Attila és családja őrzi. 

Székelykaput állítanak 
mihalyjanos1A sóskút meglátogatása után a község központja felé vettem az irányt. Itt sorakoznak egymás szomszédságában a település középületei és látnivalói, a Népház, a közbirtokossági iroda épülete, a Tájház, és az 1965-ben, a régi piactér helyén emelt szövetkezeti épület. Vele szemben a Kis-Homoród bal partján a Polgármesteri Hivatal épülete, a középszegi malom, amely az 1980-as évek elejéig vízi meghajtású volt, és a háta mögött a szépen felújított papilak áll. Lakója ma László István plébános, aki hat éve szolgálja híven ezt az egyházközséget. 1959 aug. 15-én született Székelyszentkirályon. A középiskolát Székelyudvarhelyen és Gyulafehérváron a kántoriskolában, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte. 1985. jún. 23-án szentelte pappá Dr. Jakab Antal püspök. 1985–1987 között Gyergyóalfaluban, 1987–1992 között  Kézdivásárhelyen mint segédlelkész szolgált. 1992–2004 között Nagyernye plébánosa volt, 2004-től Lövéte lelkipásztora. Ittléte alatt nagyszabású átalakítási és javítási munkálatok (a templom felújítása kívül-belül, ravatalozó építés, a temetőkert rendbetétele) zajlottak, és zajlanak napjainkban is az egyházközségben. Jelenleg a kántori lakás felújítása folyik, és ugyancsak az idén székely kaput állítanak a község búcsúnapjára (Kisboldogasszony, szept. 8.) az egykori Római Katolikus Népiskola felőli templomi feljáró elé. 

A lövétei templom 
A papilak háta mögötti dombocskán, egy orsó alakú telek közepén áll a római katolikus templom. Az egyhajós, környezetében ma is kitűnően érvényesülő provinciális barokk templom 1772 – 1776 között épült (a torony homlokzatának közepén kőbe faragott 1776-os évszám látható), Fancsali Mózes plébános (Lövétén 1768-tól 1804-ig szolgált) igazgatása és irányítása alatt. Battyány Ignác erdélyi püspök 1783. júl. 5-én szentelte fel Szűz Mária születése tiszteletére. A régi középkori templom felszerelésének néhány darabja ma az új templomot díszíti. Ezek közé tartozik egy nyolcszögű, kehely alakú gótikus keresztelőmedence, egy pillér alakú szenteltvíztartó, valamint egy félgömb alakú, falsarokba épített szenteltvíztartó. A régi szent edényei közül néhány darab (három kehely és patena) a gyulafehérvári Battyaneum gyűjteményébe jutott. A régi fa berendezését a XIX. század negyvenes éveiben cserélték ki. 1842-ben hozzáfogtak a fából faragott Mária szobráról híres, régi gótikus főoltár kicseréléséhez. Az új nagyoltár 1845-re készült el, akárcsak a vecsernyemondó szék, felül mennyezettel (faldsistorium), az úrnapi és más körmenetek alkalmával használt négy rúdra erősített négyszögű mennyezet (baldachinum) és a díszes szószék. Ezek több mint bizonyos, hogy a brassai híres oltárkészítő mester, Papp Miklós alkotásai.
 

Feliratok és emlékek
A templomot dél-kelet felől, kis fél-nyeregtetővel, cseréppel fedett kerítés övezi. Falában két építési emlékkő van elhelyezve. A régebbi az 1814. évi építkezés emlékét őrzi: „ANNO : + 1814 ANDRAS ANTAL PALÉR CSINALTA EZEN KERITÉST [1]2 : ÖLET TA[R]SAIV[AL] DE: BA: ME: LA: FE:”. A másikon csak egy  szűkszavú feliratot olvashatunk: „ÚJRA ÉPÜLT 1928-BAN”. A templom udvarán, ahonnan egyébként szép kilátás nyílik az egész községre, négy kőtalapzatos, feliratos, Szentkeresztbányán készített feszület áll korpusszal és térdeplő angyalokkal. Hasonlót láthatunk a Kőcsipor utcára nyíló kovácsoltvas kerítéskapu szomszédságában is, a következő felirattal: INRI/ DICSÉRTESÉK/ A JÉZUS KRISZTUS/ DEÉSEN ELHALT KIR. JÁRÁSBIRÓ/ MIHÁLY FERENCZ/ ÉS TESTVÉRE MIHÁLY ISTVÁN EMLÉKÉRE ÁLLITATTA/ MIHÁLY ISTVÁNNÉ/ ÉS GYERMEKEI/ 1900. JANUÁR 20. A templom délkeleti szomszédságában áll az egykori Római Katolikus Népiskola impozáns épülete, amely 1888-ban épült a székelyudvarhelyi Draskoczy Jenő okleveles mérnök tervei alapján és az erdélyi egyházmegye akkori főpásztorának, Lönhárt Ferenc püspöknek hathatós anyagi támogatásával. De az építési munkálatokból, amelyek tavasztól késő őszig tartottak, kijutott Lövéte népének is, szegénynek, gazdagnak egyaránt. A nagyszerű iskolaépületet november 11-én püspöki biztos szentelte fel, főtisztelendő Jung Cseke Lajos kerületi főesperes jelenlétében. Jelen voltak még az ünnepségen: Török Albert alispán, Sándor Mózes királyi tanfelügyelő, Jakab Gyula járási főszolgabíró, Imre Károly oláhfalvi, Koncz Ignác homoródremetei, Opra Lajos homoródkarácsonyfalvi plébánosok, Lánczky Sándor, a  szentkeresztbányai vasgyár tulajdonosa, Daniel Károly oláhfalvi jegyző s a helybeliek mellett még sokan a szomszéd községek „intelligens emberei” közül. Jakab Lajos akkori plébános hálából, a jótevő püspöknek, Lönhárt Ferencnek az arcképét is „megkészítette” Lukács Sándor szé-kelyudvarhelyi főgimnáziumi rajztanárral, melynek leleplezése szintén az iskolafelszentelési ünnepély programja alatt történt (a kép ma a plébánia nagytermében látható). A község nagy jótevőjének állít emléket ugyancsak az a feltrat is, amelyet Bodó Ádám marosvásárhelyi tanár fogalmazott meg, s amely a haszálaton kívül levő iskolaépület homlokzatán még ma is olvasható: ROM. KATH. NÉPISKOLA. LÖNHÁRT ANGYALI PÜSPÖK URUNK/ AHÁNYSZOR E HELYRE JUTUNK/A HÓDOLATUNK JELÉLÜL/ SZÁNK IMMÁRA HEVÜL/ ÁLDANI NAGY NEVEDET/ LÁTVA E SZÉP MŰVEDET LÖVÉTE HITKÖZSÉGE. (folytatjuk)

Forrás: kronika.ro